Ahol az álom és a munka találkozik...

Álommunkagyár

Az álommunka nyomában - Egy társ az úton (2.részlet)

2017. július 14. - Kiss Tibor Álommunkagyár

Első rész 

A hétköznapokból az álomba

 

A nyitottságban van a jelen és a jövő felvirágoztatásának kiindulópontja.

alommunka_nyomaban_kep_2_reszlet.jpg

Egy társ az úton

 

tars_az_uton.jpg

Vajon mit válaszolna ez a kisember, ha a munkáról kérdezném? Hogyan képzelné el azt, ahogy a felnőttek dolgozni járnak? Milyennek írná le a munkahelyeket, és milyennek festené le ott az embereket? Hogyan látná pontosan a világot?

Erről halvány sejtelmem van már csak, de amit biztosan tudok, hogy minden válaszában ott szerepelne a csoda. Tudom, hisz egykor én voltam ez a kisember. Sok éve már, hogy akkori kis házunk udvarán így mosolyogtam a kamerának, és ilyen bizakodva tekintettem vidáman a világra.
Tiszta szívből remélem, hogy olykor-olykor még ma is ez a gyermek figyel tekintetem mögül, és ha csak ritkán is, de az ő szavai hagyják el a számat. Tisztán, zavartalanul. Pont, mint régen a kis házunk udvarán…

Hosszú útra indulok, indultam az álommunka nyomába. Azt hiszem, valójában ezt az utat járom már évek óta. Hol tudatosan, hol tudattalanul, de talán mindig ez húzott előbbre. Vitt magával a vágy, hogy meglelhessem, megérthessem, megfejthessem a természetét, a titkát. A családomon kívül egy valaki volt, ki ezalatt mindig velem tartott, és velem is tart a mai napig. Mégpedig az a kisember, akit a képen látsz. Valójában talán ő maga indított el ezen az úton. Ő volt az, ki halk szavával az első lépésekre sarkalt, majd bíztatott, hogy csak menjek, haladjak tovább bátran. Így hát erre a kalandra is magammal viszem. Ő lesz az útitársam a könyv megírása során. Közben megpróbálom kicsit az ő szemével is nézni a világot. Felfedem az igazságait, az elképzeléseit a dolgokról. Mert talán tisztábban lát, mint én, és az álommunkáról is többet tudhat nálam.  

Nem gondolnám, hogy egyedül lennék a leírtakkal kapcsolatban. Azt hiszem, mindenkiben él egy ilyen gyermek. Kiben hangosabban, másokban talán halkabban, de feltehetően mindannyiunkhoz szól olykor-olykor egy belső hang, mely tisztább, csillogóbb, mint a miénk. Ezt a belső hangot nevezem én a bennünk élő gyermeknek. Bizonyára illethetném más névvel is, de engem tisztasága, varázsa legfőképp a gyermeki ámulatra és csodálatra emlékeztet. A kisemberek azok, kikből leginkább sugárzik ez a varázs. Ők maguktól értetődőnek tartják a csodát, hisz minden nap abban élnek.

Mindezek ellenére, talán különösnek tarthatod, hogy az álommunka nyomába szegődök, és mégis egy gyermeket viszek magammal útitársnak.
 – A munka világa a felnőttek világa… – mondhatnád.
De ez nem teljesen van így. Bár tényleg felnőttként csöppenünk ebbe a helyzetbe, de véleményem szerint pusztán csak felnőttként nem juthatunk el oda, ahova igazán szeretnénk. Az álommunka ennél többet kíván. Nem csupán különféle feltételek, paraméterek megtestesítője ez, hanem valami több. Egyúttal játék, önfeledtség, kacagás. És ki tudhatna ezekről többet, mint egy gyermek?

Bár írhatnék még erről bővebben, de egyelőre nem teszem. Úgyis visszatérek még az elkövetkező oldalakon a témára. Sőt, reményeim szerint át fogja hatni a könyv egészét annak lényege, amiről itt írtam…

***

Mi, felnőttek folyton gondolkozunk, tervezünk. A gyermek nem. Ő átél… Ez a különbség. Ez okozza a kétfajta észlelést. Gyermekszemmel csodákat, felnőttel teendőket látunk. Valójában a gyermek az, aki lát, mi pedig csak nézünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://alommunkagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr112640177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.