Ahol az álom és a munka találkozik...

Álommunkagyár

A jó vezető ismérvei

2017. július 12. - Kiss Tibor Álommunkagyár

Egyszer szem- és fültanúja voltam, amint egy illető a főnökének valamely cselekedetétől teljesen kikelt magából, és némi szitkozódást követően többek között elkezdte ecsetelni azt is, hogy szerinte milyennek kellene lennie egy jó vezetőnek, akire ő fel tudna nézni.

jo_vezeto_ismervei1.jpg

Én úgymond, csak egy külső szemlélő voltam e helyzetben, de nem hittem neki.
Egyrészről az indulat beszélt belőle, másrészről, bár igyekezett olyan tulajdonságokat megfogalmazni, melyek ellentétesek voltak az akkori főnökéről alkotott álláspontjával, véleményével, ami akár jó kiindulási alapnak is tűnhet, de azok inkább csak ezen vezető gyengeségeit, már-már hitványságait hivatottak kiemelni, nem egy valódi ideát megtestesíteni. Mint amikor valaki sótlannak találja valahol a rántottát, és ahelyett, hogy ezt közölné, elkezd egy másik, képzeletbeli rántottát dicsérni, melyet aztán bőségesen megsóztak. Nekem legalábbis ilyen íze volt a dolognak.

Mentségére szóljon ennek az illetőnek, hogy én is úgy vélem, egy jó vezető ismérveit nem olyan egyszerű meghatározni. Könnyű feladatnak tűnik, de talán még sem annyira az. Az érveink egy ilyen személy mellett ugyanis sokkal inkább régebbi, kellemetlen tapasztalataink ellenérvei, kontrái, mint valódi megtestesítői legfőbb vágyainknak e téren.
Nincs tehát egyszerű dolgunk. Legalábbis mindaddig, míg a valóságban nem találkoztunk egy ilyen személlyel, egy jó vezetővel, aki képet festhetne minderről számunkra.

Én úgy hiszem, találkoztam ilyen emberrel.
Ha egy jó vezető tökéletes leírását, pontos ismérveit nem is biztos, hogy össze tudnám gyűjteni, azt mindenképp el tudom mesélni, ő milyen volt. Milyen volt velem, számomra, az én szememben.

Talán ami a legfontosabb, hogy nem éreztem a részéről fölényeskedést. Nem igyekezett tudatosan vagy tudattalanul az alkalmazottai fölé emelkedni. Sőt, mintha szavaiban és megnyilvánulásaiban pont egy olyan magatartás tükröződött volna, ami ezt mindenképp elkerülendőnek tartotta.

A másik, számomra kiemelkedőnek tűnő erénye az volt, hogy frusztrációit, félelmeit, idegességét nem adta tovább, nem hárította másokra. Pedig akadtak problémái a céggel kapcsolatban, ezekre mégis inkább megoldásokat keresett, nem a vélt felelősökre mutogatott. A nehézségeket igyekezett megvitatni, sőt, tanácsot kérni akár egy beosztottól is a megoldásukra.

jo_vezeto_ismervei2.jpg

Megemlíteném továbbá a figyelmességét is, melyből a neki dolgozóknak is jutott. Ha észrevett például egy problémát, mely valaki mást érintett, volt, hogy úgy tűnt, mintha azt a sajátjaként kezelné.

Tovább folytathatnám a sort olyan tulajdonságokkal, mint a nyitottság, kompromisszum készség, igazságosság, de érdekes módon úgy érzem, hogy mindenezek, és sok más jelző, mely még rá illene, a fentebb felsorolt három kiemelkedő jelenségből származott, mely jellemét meghatározta. Ennek köszönhetően az ember bátran szólt hozzá, könnyedén kérdezett vagy kért valamit, ha kellett. Hiszen egy sorstársnak tűnt, nem egy agresszornak vagy ellenségnek.

Sorstárs. Talán ezzel a szóval tudnám leginkább jellemezni. Egy ember, akivel partnerként osztozunk az emberi sorsunkban.

Sokszor mondják, hogy egy ember sem tökéletes. Bizonyára az én „emberemre” is tudnánk rosszat mondani, negatív tulajdonságokat megnevezni az esetében. Mégis, ha egy jó vezetőről esik szó, nekem ő jut az eszembe, és azok a tulajdonságok, ismérvek, melyek őt jellemezték.

Fotók: Pixabay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://alommunkagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4312640439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.