Ahol az álom és a munka találkozik...

Álommunkagyár

Az álommunka nyomában - Saját zenénk (9.részlet)

2017. augusztus 29. - Kiss Tibor Álommunkagyár

Második rész:

Az álomban 

 

Saját dallamunk a születésünk óta szól bennünk. Velünk hozott képességeink, adottságaink a hangszerek, melyek segítségével eljátszhatjuk azt, és a világ számára is megtapasztalhatóvá tehetjük. 

alommunka_nyomaban_kep_9_reszlet.jpg

Saját zenénk 

 

Említettem az életfeladatot.
Beszéltem arról is, hogy az álommunkában mi magunk vagyunk.
Most egy kicsit ássunk mélyebbre ebben a csodában…
Mit jelent pontosan ez a „mi magunk” és az „én vagyok”?
Mit rejt magában ez a néhány szó, melyet korábban az álommunkában lévő kis pluszként emlegettünk?
A válasz egyszerű…
A lehető legtöbbet önmagunkból.
A vágyainkat, érzéseinket, formálódó jellemünket, jelenünket, és igen, az épp kibontakozó életfeladatunkat is. Abba a kis pluszba ennyi minden belefér. Lényünk eszenciája ez, ahogy már korábban is írtam. Egy darab belőlünk, egy részünk megnyilvánulása a tapasztalható világban.
Éppen ezért van az, hogy nem a külsőségekben kell keresnünk az álommunkát, hisz az belőlünk jön. A lényünkből fakad. Vagy másként fogalmazva, annak valódi megélése.
De térjünk vissza az életfeladatra.
Azt állítom, hogy ez is megmutatkozik az álommunka élményében.
De mit is értek életfeladat alatt?

Tovább

Az álommunka nyomában - Önmagunk (8.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_8_reszlet.jpg

Önmagunk 


Az álomunkát „teremtő” kis plusznál tartottunk.
Bizonyára most azt várod tőlem, hogy együtt felfedezzük, megismerjük és megfejtsük ezt a csodát.
Én is ezt szeretném…
Viszont ennek a kis plusznak olyan mélysége van, mely néhány szóban vagy pár mondatban nehezen megragadható. Sőt, talán a könyv összes lapja sem elég, hogy a maga teljességében kitárulkozhasson. Meglehet, hogy épp csak megsejthetjük vele csodáját, és az csak később, a lelkünkben érik majd egésszé.
Ez is megeshet…
Nem tudom, meddig jutunk.
Ez tőled is függ, hisz te gondolod tovább majd a leírtakat.
Minden esetre én megteszem, ami tőlem telik, hogy a lehető legtovább érhessünk az úton.
Azonban egyelőre inkább maradjunk csak a felszínnél.
Nézzük és vizsgáljuk meg onnan.
Hidd el nekem, hogy az is csodás titkokat rejt.

Tovább

Az álommunka nyomában - Jó munka vagy álommunka? (7.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_7_reszlet.jpg

Jó munka vagy álommunka? 


Beszélgetéseim során szó esett a munkával kapcsolatos kellemetlenségekről, a bosszantó dolgokról, valamint a legrosszabb élményekről is. Nem meglepő módon, ezek legtöbbje a korábbi fejezetben kifejtett szempontok ellentétei, valamint azok meglétének hiánya köré összpontosultak. Éppen ezért külön részletezni most nem szeretném őket, de a teljesség igénye nélkül felsorolnék közülük néhányat. Ide tartoztak a rosszindulatú pletykák, az érdektelenség, a hajlíthatatlanság, a megbecsülés és tisztelet hiánya, a dolgozók megkülönböztetése, a kicsinyesség és a negatív munkahelyi légkör.
Ezzel együtt, a korábban írtakból már halványan körvonalazódhat számunkra, hogy a legtöbb ember szemében hogyan is fest egy jó munkahely.
A jó munkahely lelki szemeink előtt tehát megvan már.
De mi nem azt keressük…
Mi az álommunkahely nyomába indultunk el.
Feltehetően annak képe lebegett a szemed előtt, mikor ezt a könyvet a kezedbe vetted.
Az álommunkahely pedig több, mint pusztán holmi „jó”. Nyilván magában hordozza azt is, de abban van még egy kis plusz.

Tovább

Az álommunka nyomában - Vágyak és értékek (6.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_6_reszlet.jpg

Jó társaság 

Van egy kis öreg, akit szüleim révén ismerek. Hajdan együtt dolgoztak, onnan a régi ismeretség.
Az imént azt írtam, hogy kis öreg…
De ha jobban belegondolok, éltesebb kora ellenére nem illik rá ez a megnevezés. Azt hiszem, ő a legtöbbünknél fiatalabb. Akárhány évet is élt már, a lelke nem fáradt el. Egy rendkívül vidám, vicces, élettel teli személy, akinek a szemében máig ott csillog a csibészség.  Belső fiatalsága a külsőjére is átsugárzik. Ember legyen a talpán, aki „fiatalos” megjelenése ellenére akárcsak megsejti valódi korát.
Ez a jó ember a mai napig kijár a helyi piacra egyszerű, a többi termelőhöz képest csenevész zöldségekkel és gyümölcsökkel, melyeket fillérekért árul. Úgy gondolom, nem is árulni megy ő valójában, hanem beszélgetni, viccelődni. 
Be nem áll a szája...
Meséli társainak és az arra járó régi ismerősöknek a legfrissebb sztorikat, amiket hallott, valamint ugratja őket mindenfélével. Én őt levertnek vagy kedvetlennek még sosem láttam. Mindig vidámság ül az arcán. Egyszerűen jó ránézni. Mosolyt csal az ember orra alá.
Azt hiszem, ő tudja milyen a jó társaság. Hisz azért kel fel minden szombaton kora reggel, hogy élvezhesse a velük töltött – vagy inkább elmulatott – időt.

Tovább

Az álommunka nyomában - Vágyak és értékek (5.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_5_reszlet.jpg

Egyenlő bánásmód 

Erről a pontról egy gyermeket kellene kérdezni. Méghozzá egy olyan gyermeket, akit még nem szennyezett be a világ, a társadalom. Aki ha szól, még a saját szavait hallatja. Nem másokét, melyeket gondosan a szájába adtak. Ő feltehetően többet tudna erről mesélni, mint mi, felnőttek.
Egy – még tiszta – gyermek nem tesz különbséget a társai között. Lehet, hogy van, aki szimpatikusabb, kedvesebb a szívének, de ettől függetlenül a szemében mindenki egyenlő.
Természetesen látja, hogy valaki fiatal vagy idős, fiú vagy lány, esetleg vékony vagy kövér.
De mindezeknek nincs komolyabb jelentősége a számára.
Ha kellően szókimondó, bátran megmondja bárkinek, hogy nagy az orra, legyen az a játszótársa, a nagymamája vagy akár az apuka főnöke.
Ha nagy az orra, nagy az orra… Nincs mit ezen szépíteni.
Persze ezen mi, felnőttek könnyen megsértődhetünk. Egy gyermek könnyedén nem tetsző tükröt tarthat elénk, melyet rajta kívül más, talán nem is merne megtenni.
És éppen ebben rejlik a dolog lényege.

Tovább

Az álommunka nyomában - Vágyak és értékek (4.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_4_reszlet.jpg

Vágyak és értékek

 

Ahogy írtam, az emberekkel folytatott beszélgetéseim során több hasonló, egybecsengő választ kaptam a kérdéseimre. Kezdésként azokon szeretnék végigfutni veled, melyek a téma pozitívabb oldaláról szólnak. A jó élményekről, a jó munkahelyről alkotott véleményekről, elképzelésekről és tapasztalatokról. Egyelőre vegyük szépen sorba őket, szaladjunk át rajtuk. Ízlelgessük, nézegessük a fogalmakat, majd ezt követően együtt ugorjunk fejest közéjük.

Tovább

Ki mondja meg, hol a boldogság?

A párom szokta gyakran mondani, ha valami az életében nem jól alakul, hogy pedig érezte előre, hogy az adott dolognak nem lesz jó vége. Ez előfordulhat egy előnytelen ételválasztásnál – amikor utólag bizony beigazolódik, hogy ezt tényleg ki kellett volna hagyni –, vagy pedig egy szerencsétlen lépés, botlás után is, mikor egyébként előre sejtette, hogy az adott út pillanatnyilag nem ajánlatos számára.
 – Miért nem hallgattam magamra? – hallom ilyenkor gyakran ezt az ismerősen csengő mondatot.
De ki az a „mag”, akire ilyenkor hallgathatnánk?
Ezt a kérdést már sokan megpróbálták megválaszolni. Van, aki felsőbb énnek, más valódi önmagunknak nevezi, de akad, aki Isten vagy az élet hangjának tulajdonítja ezt a magot.
Én a bennünk élő gyermekként hivatkozok rá a könyvemben, de igazából a megnevezése mit sem számít.
Az azonban biztos, hogy olyan tudás és iránymutatás lelőhelye ez, mely talán semmi mással sem pótolható.
Vegyünk például egy egyszerű kérdést: Hol a boldogság?

hol_a_boldogsag.jpg

Tovább

Az álommunka nyomában - A munka mindenben (3.részlet)

alommunka_nyomaban_kep_3_reszlet.jpg

A munka mindenben

 

Miért pont a munka?
Talán azért, mert ébren töltött életünk tetemes részében ezzel foglalatoskodunk. A munka az, mely a mindennapi időnk legnagyobb részét kiteszi. Sok esetben többet vagyunk egyes munkatársainkkal, mint a családtagjainkkal. Ha az alvást kivesszük a képből, a párunkkal együtt töltött napi hat-hét órával szemben, a kollégáink oldalán gyakran nyolc-tíz sorakozik. Akadnak, akiknél ez az arány még rosszabb. Vannak, akik szinte már csak alszanak együtt, vagy akár még azt sem… De ne szaladjunk ennyire a szélsőségek irányába.
Maradjunk egyelőre annyiban, hogy a munka a legtöbb ember napjaiban mennyiségileg nagy szeletet ragad ki a rendelkezésre álló órák számából. És akkor még csak az időről beszéltünk. Nem esett szó a figyelemről, gondolatainkról, vágyainkról.

Tovább

7 munkahelyi motivációgyilkos

angry-2191104_1920.jpg

Hogyan válhat egy munkahely élhető hellyé az ott dolgozók számára? Ehhez néha csak annyi kell, hogy ne lehetetlenítsük el a munkatársak helyzetét a nemtörődömségünkkel.
Összegyűjtöttem néhány olyan dolgot, mely az emberek motivációját képes csírájában elfojtani a munkahelyeken, pedig egy kis odafigyeléssel mindegyiket könnyedén el lehetne kerülni.

Tovább