Ahol az álom és a munka találkozik...

Álommunkagyár

Az álommunka nyomában - A munka mindenben (3.részlet)

2017. július 18. - Kiss Tibor Álommunkagyár

alommunka_nyomaban_kep_3_reszlet.jpg

A munka mindenben

 

Miért pont a munka?
Talán azért, mert ébren töltött életünk tetemes részében ezzel foglalatoskodunk. A munka az, mely a mindennapi időnk legnagyobb részét kiteszi. Sok esetben többet vagyunk egyes munkatársainkkal, mint a családtagjainkkal. Ha az alvást kivesszük a képből, a párunkkal együtt töltött napi hat-hét órával szemben, a kollégáink oldalán gyakran nyolc-tíz sorakozik. Akadnak, akiknél ez az arány még rosszabb. Vannak, akik szinte már csak alszanak együtt, vagy akár még azt sem… De ne szaladjunk ennyire a szélsőségek irányába.
Maradjunk egyelőre annyiban, hogy a munka a legtöbb ember napjaiban mennyiségileg nagy szeletet ragad ki a rendelkezésre álló órák számából. És akkor még csak az időről beszéltünk. Nem esett szó a figyelemről, gondolatainkról, vágyainkról.


Persze ezekre az állításokra könnyedén rávághatjuk, hogy „Nem is számítanak igazán”, „A munka az csak munka.” vagy „A lényeg úgyis otthon vár.”. Ilyeneket, valamint még további, hasonló közhelyeket sorakoztathatunk fel kifogás és mentség gyanánt.
Nem vesszük komolyan ezt az egészet. Mégis, ha találkozunk egy ismerőssel, és beszédbe elegyedünk vele, a legtöbb esetben az első öt kérdés valamelyikében biztosan felbukkan valami módon ez a téma.
Észrevetted már?
Rendszerint a következő kérdések záporoznak: Ki hol dolgozik, és mit csinál? Megy-e a munka? Esetleg sikerült-e elhelyezkedni vagy váltani? Előrelépés történt-e?
És még hosszasan sorolhatnánk. Van, ki panaszkodik, más büszkélkedik. Akadnak, akik pusztán csak kíváncsiskodnak vagy mesélnek. Megjegyzések, tanácsok, vélemények hangzanak el, melyek érinthetnek minket kényesen, vagy el is kerülhetik a figyelmünket. De, ami közös e kérdésekben és mondandókban, hogy mindegyik a munka világa körül forog.
Minket, embereket nagyon is foglalkoztat ez a téma. Nem csak a saját életünkben, hanem másokéban is. Tudni szeretnénk, ki hol dolgozik, és mit csinál. Mintha egy kicsit – vagy talán nagyon is – ez alapján mérlegelnénk, értékelnénk az egyes emberek helyzetét, életét, és olykor talán a sajátunkat.
Életünk egyik központi kérdése ez.
Az egyik fő probléma e helyzet kapcsán, hogy a legtöbben állandóan, mondhatni megállás nélkül dolgozunk. Nem csak a munkahelyen munkaidőben, hanem otthon a családunkkal este, vagy akár még álmunkban is. Haza visszük a munkát. Van, hogy szó szerint, máskor csak képletesen. Fizikailag otthon vagyunk, de a fejünkben a teendők, számítások, adatok, problémák és konfliktusok egész hada sorakozik megoldatlanul.
Régen ez talán kicsit másként ment. Akkoriban az emberek többsége ha letette a munkát, akkor azzal nem csak a munkaeszközt akasztotta a szögre, hanem egyúttal elméje is megtisztult, és nyugodt lélekkel hagyta el a helyet. Figyelmét onnantól másnak szentelte. Családnak, szórakozásnak, kikapcsolódásnak, pihenésnek.
A mai rohanásban ez aligha működik. Már sokszor az is csoda, ha az ember időben veszi az otthona felé az irányt.
Felgyorsult a világ. Nyugalom helyett rendszerint sietség, kapkodás, stressz és túlóra van. A fejlődés ezt hozta magával.
Ami a legnagyobb baj, hogy – amint említettem – ezeket a dolgokat magunkkal visszük a munkán túlra is. Terheljük velük magunkat, a környezetünket, a családunkat. A figyelmünkből ezáltal olyannyira kiszorítunk minden mást, hogy nem marad belőle önmagunknak és a számunkra fontos személyeknek. Ennek pedig sokszor komoly ára és következménye van.
Nem vagyunk jelen a saját életünkben.
Elmulasztjuk megélni a napokat, pillanatokat.
Elfelejtünk élni.
Ha a munka ekkora hatással van az életünkre, akkor úgy gondolom, hogy érdemes vele kiemelten foglalkoznunk. Érdemes megoldást keresnünk a problémára. Érdemes a jobb felé elindulnunk. Érdemes az álommunka nyomába erednünk, és megkísérelni általa jobb vágányra terelni a sajátunk és a környezetünkben élők világának alakulását.

Mikor elhatároztam, hogy erről a témáról írok, szinte rögtön eldöntöttem, hogy megkérdezek más embereket is, hogyan vélekednek az említett a dolgokról. Mit gondolnak a jó munkahelyről, az álommunkáról, milyen pozitív és negatív élmények érték őket az életük során, milyen tapasztalataik vannak, és így tovább. Egy egyszerű kis kérdéssort is összeállítottam, hogy az alapján kutakodhassak.
Már korábban is sok beszámolót, történetet hallottam a témával kapcsolatban, melyek egész színes képet rajzoltak ki előttem. Mégis arra jutottam, hogy a személyes megkérdezés lehet a legjobb és leghatásosabb módja annak, hogy megtudhassam, mi jár az emberek fejében, mikor a munkával kapcsolatos dolgokra gondolnak. Megerősítéseket, válaszokat valamint kiegészítéseket vártam az elképzeléseimhez. Szerettem volna mások szemszögéből is látni ezt a képet, hogy azt minél színesebben festhessem le könyvemben. A megkérdezésekkel kapcsolatban nem a nagy mennyiséget tűztem ki célul, hanem sokkal inkább azt, hogy annak a néhány embernek, ki időt és figyelmet szánt rám, minél inkább megérthessem elmondott szavait, valamint azok valódi értelmét és eredetét.
Sok esetben a válaszok megerősítették az általam elgondoltakat és tapasztaltakat, de egész meglepő feleleteket is kaptam. Ezek esetenként teljesen új irányokba kalauzolták elmémet.
Mindezek mellett, ahogy vártam, számos azonossággal is találkoztam. A válaszok több esetben összecsengtek. Voltak visszatérő elemek. A legérdekesebb mondanivalókkal mégis talán akkor találkoztam, mikor a válaszadások végeztével a kérdésekre adott feleletek miértjeit kezdtem firtatni. Tanulságos, számomra érdekes dolgokat halhattam.
Sajnos, pontosan a te válaszaidat, elképzeléseidet nem ismerem. De reményeim szerint mások már valamilyen formában elmondták nekem helyetted, és az elkövetkező oldalakon rájuk találhatsz.
E válaszok gyakran a korábbiak mellé még további kérdéseket is szültek. Messzebbre vezettek, mint ahogy az először látszott. De megpróbálunk azoknak is a végére járni. Lesz, melyeknek itt a könyvben, másoknak az életünkben. Ki-ki a magáéban.
A lényeg, hogy elinduljunk az úton, megtegyük az első lépéseket együtt, a többi pedig majd úgyis jön magától.

(Ha tetszett ez a részlet, de a korábbiakat még nem olvastad, akkor azokat is megtalálhatod itt: Az álommunka nyomában

Facebook oldalamat is érdemes követned, hogy idejében értesülhess az új részletekről, tartalmakról.

A bejegyzés trackback címe:

http://alommunkagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9412640265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.